Én az vagyok, akit ha kérdezel, rögtön válaszol, Aki nem folytja vissza a könnyeit, ha messzire utazol,

Te vagy akit mindig vártam,
Te vagy akit megtaláltam,
Te vagy aki mindig bennem élsz.

Csak nyújtsd a kezed felém.
Tudod, van aki hazavár.

Engedd szívem el, kijátszottad, igen,
Engedd szívem el, szilánkokban hever,
Engedd szívem el, miért tetted velem,

Ugye te elviszel, ahol nem álmok az álmok,
s megteszed, én már annyira vágyom,

Dobd el a félelmed, csak hagyd magad.
Bízd csak rám magad és tarts velem!

képzeld el, hogy létezne ez a világ
hogyha látnánk egymás gondolatát

hagyd az elveszített időt
hagyd, mi visszatart, hogy eddig más voltál

miattad és érted ébred fel újra a világ
és miattad vár újabb éjszakát

ha futsz a parton a reggeli dresszben,
vagy hajtasz át a városon, a stresszben
te vagy ő, vagyis te vagy a nő
mindig te vagy a nő, te vagy az ő

Elvesztem és hiába kereslek.Sehol nem talállak
Nem volt sehol út hozzád.Csak végtelen sok árok

Szívből szeretni annyi érte mindent föladni! És szállni fent sólyom szárnyon szállni,
áldást találni
 
Úgy fáj, ahogy múlik e l,Miért, vajon miért van így? Csak a múltban létezel.

A szerelem az egyetlen szó ami betakar

A pillanat ami sokat ér némán múlik el

Tudom mindenért harcolnunk kell. Egy őrült mondat miatt nem múlhat el!

Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj....
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény. Szabadon lélegezve tör a fény felé
Te is úgy érzed, új élet vár,Ha az álmodhoz hű maradtál! Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj

Szeress úgy, hogy elhiggyem,
Szeress úgy, hogy érezzem!
Szeress úgy, hogy bízzak még,
Százszor mondtam azt, hogy nem szeretsz,
Százszor mondtad azt, hogy másképp lesz,

Az a lány,Bárcsak tudnám, merre járhat?
Azt a lányt,Bárcsak megkereshetném!
Azt a lányt,Mondd, hogy feledhetném?

Látod, könnyes az arcunk,
S a tűz, amit kaptunk,
Az hallgat inkább,
Lassan megfojtja lelkünk
A sok hazugság...

Mondd, miért játszott az élet,
Miért csak most hozott el téged?
 
Annyi őrült év után,
szívem hinni sem tud már!
 
Úgy akartalak, ahogy a föld esőt kíván,
s szerelemre így senki nem várt még...

Mindent megváltoztattál,
minden rólad szól ma már..

Annyi mindent elvesztettél már,
de hosszú volt az út, s talán túl sok a sár
Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság, ennyi volt tán,
ez volt az élet!
Játszottál és játszottak veled.
Lásd, önmagad is elveszítetted,
még azt is feledted, hogy szerettél, s szerettek!

egy titkot, melyet többé már nem sejthet meg,
nem fejt meg senki...

Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,

Van egy hely.Rólunk szól
Van egy hely ahol minden szép
A lelked legmélyén
Neked és nekem csak ott jó

A lány akire régóta vágyom,
Már érzem, hogy kell ez a lány,annyira várom

Van ez így ne keseredj el az élet néha sajnos úgy alakul,
hogy elköszönünk mert búcsúzni kell.

Ez jó nekem, ne törödj a világgal ezután, csak vigyázz rám.
Szeretjük egymást, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.

Ha itt vagy velem, a szívem szerelemben ég
Kettőnkben eggyyüt túlárad a szenvedély

Örökké tart nem választ szét soha minket már az ellentét

Miért harcol két ember ha semmit sem ér!

Egy kis szoba benne emlékeid sok hosszú év mely lassan eltelik!

Te hazutttál nagyon-.nagy fájdalmat okoztál!
Kiszakítottál egy darabot a szívemből nem érdekel engem ez a sok hazugság!
Az én számból többé nem hallod hoyg szeretlek!
Nevessek-e vagy syrjak már könnyeket sem érdmelsz!
Hiába szeretlek inkább elengedlek

Mennyi arc mi meggyötört ,mennyi szív mi összetört!

A tilalom korlátján átléphetsz velem,
oda, hol senki se lát…

Mennyi út mennyi vágy útesztő a nagyvilág!

Mindig ugyanúgy várlak, mindig vágyom utánad

Hamis mosollyal éltettél,
Nem hittem el, hogy átvertél!
Tekinteted még bennem él,
Őrzöm hamis szerelmedért.

A titkom, hogy imádlak rég,
Nem tudja senki, csak én

Még látom arcodat,
Mindig kísért egy fájó gondolat
.
E Hosszú utat bejártam  Remélem, még gondolsz rám minden éjszakán

lmentél, mert azt gondoltad, nincs szükségem rád.
Belátom, hogy hibáztam, ezt mostmár jól tudom.
Érzem azt, hogy hiányzol, nem bírom tovább,
Gondolkodom, milyen az élet nélküled mostmár.

Eszembe jut sok emlék, ó de nagyon fáj,
Ne mond hogy ennyi volt
Álmodom, vagy tényleg szenvedek
Talán majd egyszer felébredek

A felhok mögé bújt a hold
Rám tört a félelem
Hogy miért nem vagy itt velem
Kerestem az okát
Hisz sosem voltam tökéletes

Az út most ketté ágazik nehéz lesz nélküled

Így volt szép de a jövőt nem mi írjuk ezután!

Igen fáj, Ez a szakítás Mondd miért így akarod
Úgy bánt s nem érted
Hogy miért épp
Téged gyötör az élet
Ezt dobta neked a gép
Nem érted miért büntet még

Felkelsz és látod hogy csak álmodtál,hisz nincs melletted a szerelmed és ez nagyon fáj!

Még egy utolsó emlék mit magadhoz ölelsz!
Szép volt, de mégis elszaladt.
hát eljött egy perc alatt.
Rólad szólt de tuttad végt ér!

Nem kell a szó, csak add a kezed
Ne engedj el, maradj még velem!
Nekem is jó, ezt el ne feledd!
Gondolj rám, ha véget ér a nyár,
Nem kell más, csak újra megtalálj,
Hogy együtt éljünk újra mindent át!

Már messze jársz, de engem majd mindig megtalálsz,
minket már semmi  nem választhat szét!

 

Oldal: ♥♥♥It:idézetek vannak ○Kukkk○♥♥♥
♥Üdvözlök mindenkit Remélem tetszeni fog az oldal mindenkinek♥ - © 2008 - 2024 - mindenamiidezet.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat